Tisztelt Gyászoló! Kedves Hozzátartozó!
Mindenekelőtt fogadja szívből jövő együttérzésemet!
A nevem Haagen Imre. Foglalkozásomra nézve pedig színész, énekes és költő vagyok. …valamint Polgári búcsúztató.
Évekkel ezelőtt, mint színészt kerestek meg azzal, hogy elvállalnám-e egy temetésen a polgári búcsúztató szerepét. Második alkalommal énekesként kerestek meg azzal a kéréssel, hogy énekeljem el az elhunyt egyik kedvenc dalát a ravatalozóban. Harmadik alkalommal az egyik Barátom kért fel, hogy az Édesapja búcsúztatásán a Szélviharmónia című kötetemből mondjam el a Lélekhang című versemet. Hát így kezdődött. Ez a szerep tehát anélkül talált rám, hogy én magam kerestem volna. Voltaképpen az ég adta, én csak elfogadtam.
Az első búcsúztatás óta évek teltek el és közben ezen a területen is ugyanazzal az alázattal igyekszem nap mint nap helytállni, ahogy azt életem bármely más területén teszem.
A polgári búcsúztatásra az első perctől kezdve hivatásomként tekintek, és nem félek őszintén együtt érezni a gyászoló családdal. Amikor sikerül csillapítanom a bennük égő fájdalom tüzét, valamelyest enyhítenem a gyász elviselhetetlenségét, és megteremtenem a megnyugtató és gyógyító atmoszférát, akkor azt hiszem, nem éltem hiába.
EZÚTON IS KÖSZÖNÖM MINDAZOKNAK, AKIK EDDIG BIZALMAT SZAVAZTAK NEKEM.
vélemények
Mégegyszer szeretném megköszönni a búcsúbeszédet, amit Nagy Ferenc megemlékezésére írt. Méltó pontot tett egy hosszú élet végére. Szép szöveg, tisztelettel olvasva. Külön örömöt nyújtott nekem, hogy saját szavaim és főleg papa levélkéje is helyet kapott a szövegében. Mama a temetés óta emlegeti, hogy milyen szépek és őszinték voltak sorai, na meg hogy "milyen jól beszélt az az ember, valakire nagyon hasonlít" Nagyon köszönöm!
"A búcsú nagyon fontos.
Különösen azoknak, akik maradnak."
Jo Nesbo
A búcsúztatásról
A végső búcsú pillanataiban egy olyan fekete örvényben érezzük magunkat, amelyről azt gondoljuk, többé nem ereszt minket, és többé semmi sem lesz már a régi. A gyászt mindannyian másként éljük meg. Ebbe a sors által ránk mért egyéni folyamatba külső személy, bármennyire is közel áll hozzánk, nem láthat bele igazán. Épp ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy polgári búcsúztatóként bizonyos mértékig „megismerjem” az elhunytat, hogy az általam írt búcsúbeszéd valóban Róla szóljon majd, és hogy minden tekintetben méltó legyen hozzá. Lényeg, hogy a végső búcsú soha nem lehet giccses. Elengedhetetlen, hogy személyre szabott, bensőséges, őszinte, a hozzátartozók számára pedig hiteles és komfortos legyen.
Akár hagyományos temetői búcsúztatásról, akár különleges környezetben, például az elhunyt otthonában tartott szertartásról van szó, az elsődleges szempont, hogy a hozzátartozók számára, a munkámmal valódi támaszt és vigaszt tudjak nyújtani.
Színészként és költőként nap, mint nap a magyar nyelvvel foglalkozom, épp ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy a búcsúbeszéd mind tartalmában, mind pedig formájában, egyaránt ízlésesés és mértékletes legyen, valamint híven tükrözze az elhunyt személyiségét és életútját. Az irodalmi értékű szövegrészletek, a klasszikus és kortárs költők versei segítenek abban, hogy az elhunyt utolsó földi útját megelőző búcsú valóban méltó és emlékezetes legyen.
Az a tény, hogy már több száz családnak segíthettem és, hogy életük egyik legnehezebb szakaszában bizalmat szavaztak nekem, rendkívül megtisztelő. Azon túl, hogy a polgári búcsúztatást valóságos küldetésnek érzem, a visszajelzések nap mint nap megerősítik bennem az érzést, amely egész életemben utat mutatott számomra, hogy adni jó.
Dalok és versek polgári búcsúztatásra
Haagen Imre: Lélekhang
Nincs olyan, hogy vég. Csak út van.
Ott vagyunk mindenhol.
A holnapban… A múltban…
A meg sem kezdett, és a hátrahagyott útban,
Az életet jelentő kristályvízű kútban
És minden olyan varázslatos újban,
Ami magában rejti a mesebeli régit,
Az igazat, a titkosat, a földit és az égit.
Ha kérdeznéd, hogy honnan, mi célból és merre?
Nyilvánvalóan, vagy álomködbe rejtve
Jelenne meg a színtiszta felelet,
S Te meglátnád benne a másik feledet.
Azt a másik Ént, ami mindig is létezett.
Ami ott őrzi belül az éjből a fényeket,
A parttalan tengert, a végtelen kék eget,
A csak álmokban létező édes életet
És a csillagot, ami nincs is oly távol.
Meg a felhőt, ami körülötte táncol.
A madárka víg dalát, amit érteni vélsz
És a megnyugvást, amint aludni térsz.
Meg persze mindazt, amit a lelked mélyén
Valahol ott a mennyország szélén
Valójában mindig is tudtál,
S mégis csak álltál, mint szomjazó a kútnál.
Nem értetted, hogy te magad vagy a forrás.
Egy személyben a kötés és az oldás.
De valahogy mégsem önthetted szavakba,
Hogy azzal a mindent fogadod magadba,
Hogyha megnyitod a szíved és a fényt
Beengeded, akár egy verses költeményt
Az élet ezer bajával terhelt elmédbe
És csak hagyod, hogy áradjon és hasson, elvégre
Nem lehet mindig minden olyan könnyű.
Hosszú ez az út, meglehet, hogy szörnyű.
Olykor már feladnád, elveszve bukdácsolsz,
De ne feledd, hogy minden tetteddel varázsolsz!
Csak átadod magad a végtelen-bölcs sorsnak
És olyan vagy, mint egy tengeren hánykolódó csónak.
Mégse félj, hidd el, minden út éppen oda vezet,
Ahol nincsen semmi más, csak örök emlékezet.
Oh, hányszor lesz még hajnal, aztán megint este?
Hányszor kezdjük újra, félve, megremegve?
Addig, amíg nem ölel magához a fény
És nem tölti ki lelkünket egy angyal-költemény.
Ha magunkba szívtunk mindent az isteni énekből
És továbbviszünk mindent az itt töltött évekből,
Akkor érezzük és tudjuk, nincsen vég. Csak út van.
És ott leszünk mindig. A holnapban… Az újban…
Polgári búcsúztatás képekben
Nagyításért kattintson a képekre.
polgári búcsúztatás megrendelés
TISZTELT GYÁSZOLÓ!
AMENNYIBEN SZERETTÉTŐL, HOZZÁTARTOZÓJÁTÓL EGY OLYAN ÍZLÉSES, TISZTELETTELJES ÉS EMLÉKEZETES SZERTARTÁS KERETÉBEN SZERETNE VÉGSŐ BÚCSÚT VENNI, MELY IGAZÁN MÉLTÓ AZ EMLÉKÉHEZ, KERESSEN BIZALOMMAL!
Haagen Imre
ElérhetőségeIM
Partnerek
