Tisztelt Gyászoló! Kedves Hozzátartozó!
Mindenekelőtt fogadja szívből jövő együttérzésemet!
A nevem Haagen Imre. A legtöbben színészként, énekesként vagy költőként ismernek, de több száz búcsúztatás van mögöttem polgári búcsúztatóként is.
Évekkel ezelőtt, mint színészt kerestek meg, hogy elvállalnám-e egy temetésen a polgári búcsúztató szerepét.
Második alkalommal énekesként kerestek meg, hogy énekeljem el az elhunyt egyik kedvenc dalát a búcsúztatáson.
Harmadik alkalommal egyik barátom kért fel, hogy az édesapja búcsúztatásán az első, Szélviharmónia című kötetemből mondjam el a Lélekhang című versemet.
Hát így kezdődött. Ez a rendkívül nehéz, de felemelő szerep anélkül talált rám, hogy én magam kerestem volna. Voltaképpen az ég adta, én csak elfogadtam.
"A búcsú nagyon fontos.
Különösen azoknak, akik maradnak."
Jo Nesbo
Az első búcsúztatás óta évek teltek el és közben ebben a szerepkörben is ugyanazzal az alázattal igyekszem helytállni, ahogyan azt életem bármely más területén teszem nap mint nap.
A polgári búcsúztatásra az első perctől kezdve hivatásomként tekintek, és nem félek őszintén együtt érezni a gyászoló családdal. Amikor sikerül csillapítanom a bennük égő fájdalom tüzét, valamelyest enyhítenem a gyász elviselhetetlenségét, és megteremtenem azt a megnyugtató és gyógyító atmoszférát, ami az ittmaradókat segíti az elengedésben, akkor azt gondolom, nem éltem hiába.
Az elmúlt években több száz alkalommal kaptam bizalmat, mint polgári búcsúztató. Az ezen az oldalon található vélemények mellett, a Google felületén is számtalan ötcsillagos értékelés bizonyítja a megrendelő családok elégedettségét.
"Az élet nem más, mint utazás a halál felé."
Seneca
A búcsúztatásról
A végső búcsú pillanataiban úgy érezzük, hogy ez a fekete örvény, ez a bénító fájdalom többé nem ereszt minket. Hogy többé semmi sem lesz már a régi. A gyász folyamatát mindannyian másként éljük meg. Ebbe a sors által ránk mért egyéni folyamatba külső személy, bármennyire is közel áll hozzánk, nem láthat bele igazán. Épp ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy polgári búcsúztatóként, amennyire csak lehet „megismerjem” az elhunytat, hogy az általam megírt búcsúbeszéd valóban Róla szóljon, és hogy minden tekintetben méltó legyen hozzá. Hiszek abban, hogy a végső búcsú soha nem lehet giccses, vagy felületes. Elengedhetetlen, hogy személyre szabott, bensőséges, őszinte, a hozzátartozók számára pedig hiteles és megnyugtató legyen.
Akár hagyományos temetői búcsúztatásról, akár különleges környezetben, például az elhunyt otthonában tartott szertartásról van szó, az elsődleges szempont, hogy a hozzátartozók számára, a munkámmal valódi támaszt és vigaszt tudjak nyújtani.
Színészként és költőként nap, mint nap a magyar nyelvvel foglalkozom, épp ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy a búcsúbeszéd mind tartalmában, mind pedig formájában, egyaránt ízlésesés és mértékletes legyen, valamint híven tükrözze az elhunyt személyiségét és életútját. Az irodalmi értékű szövegrészletek, valamint a klasszikus és kortárs költők versei pedig segítenek abban, hogy az elhunyt utolsó földi útját megelőző búcsúszertartás magas színvonalú és emlékezetes legyen.
Mivel színészként jól ismerem a magyar irodalmat, számomra többek között Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Márai Sándor, Juhász Gyula vagy éppen Reményik Sándor versei szerves részét képezik az általam megírt búcsúbeszédnek. Természetesen az esetek többségében a verseket fejből mondom.
Rendkívül megtisztelő, hogy az elmúlt évek alatt már több száz család szavazott nekem bizalmat és életüknek ebben a fájdalmas időszakában segítségükre lehettem. Azon túl, hogy a polgári búcsúztatást valóságos küldetésnek érzem, a visszajelzések nap mint nap megerősítik bennem az érzést, amely egész életemben utat mutatott számomra, hogy adni jó.
"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek."
Juhász Gyula
Az utolsó film
Minden egyes ember élete egy olyan apró pillanatokból, percekből, évekből és hétköznapi csodákból szőtt ezerszínű film, ami egyszeri és megismételhetetlen. Egy olyan csodálatos film a sors végtelen mozivásznán, amit soha többé nincs lehetőségünk újra nézni. Mi, vagyis AZ UTOLSÓ FILM csapata arra vállalkoztunk, hogy elkészítünk egy olyan filmet, amely méltóképpen idézi meg az elhunyt személyét, és bemutatja az életét. Egy olyan filmet, amely örök emléket állít szerettüknek.
A film elkészítéséhez mindössze néhány (20-30-40 db) olyan fényképre van szükségünk az elhunytról, amelyeket a család szívesen viszontlátna ebben a különleges, az elhunyt életét megidéző filmben. Az élet végtelen szépségét, az elmúlás hangulatát megidéző és egymásba úszó rövid videók az elhunyt fényképeivel harmonikus egységet alkotnak, akárcsak a teljes búcsúbeszéd narrációja és a nyugalmat sugárzó instrumentális zene. Az utolsó filmet mindezek együtt teszik igazán méltó megemlékezéssé.
A narráció teljes terjedelmében megegyezik a búcsúztatás szövegével, a narrátor pedig minden esetben én magam vagyok. A hangfelvétel azonban nem a temetésen, hanem utólag, ideális körülmények között, professzionális hangstúdióban kerül rögzítésre, amire a tökéletes hangminőség érdekében van szükség. A film hossza megegyezik a búcsúbeszéd hosszával, azaz kb. 20 perc.
Dalok és versek polgári búcsúztatásra
Haagen Imre: Lélekhang
Nincs olyan, hogy vég. Csak út van.
Ott vagyunk mindenhol.
A holnapban… A múltban…
A meg sem kezdett, és a hátrahagyott útban,
Az életet jelentő kristályvízű kútban
És minden olyan varázslatos újban,
Ami magában rejti a mesebeli régit,
Az igazat, a titkosat, a földit és az égit.
Ha kérdeznéd, hogy honnan, mi célból és merre?
Nyilvánvalóan, vagy álomködbe rejtve
Jelenne meg a színtiszta felelet,
S Te meglátnád benne a másik feledet.
Azt a másik Ént, ami mindig is létezett.
Ami ott őrzi belül az éjből a fényeket,
A parttalan tengert, a végtelen kék eget,
A csak álmokban létező édes életet
És a csillagot, ami nincs is oly távol.
Meg a felhőt, ami körülötte táncol.
A madárka víg dalát, amit érteni vélsz
És a megnyugvást, amint aludni térsz.
Meg persze mindazt, amit a lelked mélyén
Valahol ott a mennyország szélén
Valójában mindig is tudtál,
S mégis csak álltál, mint szomjazó a kútnál.
Nem értetted, hogy te magad vagy a forrás.
Egy személyben a kötés és az oldás.
De valahogy mégsem önthetted szavakba,
Hogy azzal a mindent fogadod magadba,
Hogyha megnyitod a szíved és a fényt
Beengeded, akár egy verses költeményt
Az élet ezer bajával terhelt elmédbe
És csak hagyod, hogy áradjon és hasson, elvégre
Nem lehet mindig minden olyan könnyű.
Hosszú ez az út, meglehet, hogy szörnyű.
Olykor már feladnád, elveszve bukdácsolsz,
De ne feledd, hogy minden tetteddel varázsolsz!
Csak átadod magad a végtelen-bölcs sorsnak
És olyan vagy, mint egy tengeren hánykolódó csónak.
Mégse félj, hidd el, minden út éppen oda vezet,
Ahol nincsen semmi más, csak örök emlékezet.
Oh, hányszor lesz még hajnal, aztán megint este?
Hányszor kezdjük újra, félve, megremegve?
Addig, amíg nem ölel magához a fény
És nem tölti ki lelkünket egy angyal-költemény.
Ha magunkba szívtunk mindent az isteni énekből
És továbbviszünk mindent az itt töltött évekből,
Akkor érezzük és tudjuk, nincsen vég. Csak út van.
És ott leszünk mindig. A holnapban… Az újban…
Polgári búcsúztatás képekben
Nagyításért kattintson a képekre.
vélemények
Mégegyszer szeretném megköszönni a búcsúbeszédet, amit Nagy Ferenc megemlékezésére írt. Méltó pontot tett egy hosszú élet végére. Szép szöveg, tisztelettel olvasva. Külön örömöt nyújtott nekem, hogy saját szavaim és főleg papa levélkéje is helyet kapott a szövegében. Mama a temetés óta emlegeti, hogy milyen szépek és őszinték voltak sorai, na meg hogy "milyen jól beszélt az az ember, valakire nagyon hasonlít" Nagyon köszönöm!
polgári búcsúztatás megrendelés
TISZTELT GYÁSZOLÓ!
AMENNYIBEN SZERETTÉTŐL, HOZZÁTARTOZÓJÁTÓL EGY OLYAN ÍZLÉSES, TISZTELETTELJES ÉS EMLÉKEZETES SZERTARTÁS KERETÉBEN SZERETNE VÉGSŐ BÚCSÚT VENNI, MELY IGAZÁN MÉLTÓ AZ EMLÉKÉHEZ, KERESSEN BIZALOMMAL!
Haagen Imre
ElérhetőségeIM
Partnerek
